Netmore Szórakoztató Portál Poén cuccok, vicces képek és egyebek
Keresés:

Randomizmus

Zsebtolvaj kacsa
Hova lett a Viagra?
A betörő és az erőszakos nőszemély
Ifjú pár ...
Egércsontváz
Mr. Forrófej
Cumizós kisfiú
Mutogatós bácsi
A főnök elfoglalt
Körtejelmez

Hirdetések

Bejelentkezés

Közösség

Szavazás

Hogy tetszik az oldal összességében?

Perverz versike

Erdő szélén egykor hatalmas vár állott,
Benne élt a király, ki sokmindent látott.
Volt neki egy derék, szép és dolgos lánya,
Kinek munkahelye nem éppen a bánya.

Dolgozott ő szépen, szorgalommal, beccsel,
Nem úgy, mint a dadus: földre lógó cseccsel.
Olyan volt ő mindig, mint egy pici angyal,
Ártatlan és tiszta nem ám mocskos aggyal.

Hanem egy nap nosza, arra ébredt reggel,
Vágya támadt tüstént dugni egy sereggel.
Puncija viszketett, és az ágy csábító,
Tagadhatatlan volt, rájött a libidó.

Kiszól az udvarba: kéne most egy fickó,
Vagy egyszerre kettő: fejenként egy cickó.
Sok vitéz a várból hamar nekilátott,
Ajtajánál mind-mind szépen sorbaállott.

Egymás után mentek, hol ketten, hol hárman,
Nem számított nekik, egyedül, vagy párban.
Dugták elöl-hátul, reggel, délben, este,
De nem nyugodott meg kéjsóvár kis teste.

Huszonhárom legény végig is ment rajta,
Egyik sem volt olyan nyelem-nyalom fajta.
Holtfáradtan aztán mind csak elballagott,
Királylány puncija mégsem nyugodhatott.

Már mindenki kidőlt, kivéve a papot,
Királylány egyedül folytatta a napot.
Tenni kell valamit, mormolták a várban;
Királylány eközben hempergett a sárban.

Összeült hát hamar a királyi tanács,
A vár háza-népe, pék, asztalos, takács.
Jött a sok-sok ötlet, egyik sem volt szerény,
Tanács a királynak, az bizony nagy erény.

Túl okosat senki nem ötlött ki hamar,
Dönteni kell végre, mindenki csak kavar.
Veszekedés tört ki, ki ötlete a jobb?
Királylánynak kis fasz, vagy inkább a nagyobb?

Fújták a magukét, a király hallgatott,
Bő nadrágja mélyén a neje matatott.
Ám mégis a király zárta le a vitát,
Ki látott még ilyen telhetetlen pinát?

Azé lesz országom, s benne minden vagyon
Ki lányom megdugja iziben, de nagyon.
Vitték hát a nagy hírt gyorsan országszerte,
Jött a sok-sok legény, ki csak a faszt verte.

Vesztesen majd aztán szépen hazamentek,
Hiába, no de hát ők sem voltak szentek.
Próbáltak ajzószert, nyugtatót, hiába,
Csak nem csillapodott a királylány vágya.

Volt, aki trükkösen borral leitatta,
A király fejüket karóba húzatta.
Egy legény sem tudta, hiába volt zseni,
Királylány punciját kielégíteni.

Janó falujába eljutott a jó hír:
Jöjjön ifjú-öreg, ki dugni még jól bír!
Gondolkodott Janó: még nem ócska kasztni,
Elindult hát ő is királylányt megbaszni.

Girhes paripája alig bírta szegény,
Pedig Janó nem volt egy nagy kövér legény.
Hát amint így felér, mindenfelé tábla:
Bőszen hírdetve volt királylány pinája.

Volt ott már sok legény, nem mind herceg-forma,
Janó is beállt hát mögéjük a sorba.
Lassan fogyott a sor, de azért csak haladt,
Egy-két legény kidőlt, lehányta a falat.

Sorra került Janó, három napja várt ott,
Közben az idegtől alsógatyát váltott.
Belépett az ajtón, nadrágját letolta,
Alóla vigyorgott pici répatorta.

Így szól a királylány: ki ez a kis nyápic?
Ilyen kis szerszámmal nem lehez ez más: vicc!
Na, azért csak rááll, ne érje őt szégyen,
Hisz voltak már benne egyszerre vagy négyen.

De Janó sem volt rest, arcán semmi zavar,
Verni kezdte gyorsan, mint ki habot kavar.
Felpumpálta tüstént, mint adót a kormány,
Ehhez képest semmi egy elefántormány.

De ám nem lágy volt az, Jancsi ezért kacér,
Szerszáma kemény lett, erős, mint az acél.
Büszke is volt rá ő, hogy ez majd megmenti,
Átmérőre megvolt száznegyvenöt centi.

Ezzel a doronggal taszigálni kezdte,
A királylány arcán látszott, hogy élvezte.
Janó kemény legény, jó sokáig húzza,
Alattuk már lucskos a királylány blúza.

Három óra múlva, a királylány bömböl,
Menekülni próbál, az ajtón dörömböl.
Janó utánaszól: Várj, ez csak a kezdet!
Akkor szaladnál el, mikor épp élvezted?

De már a királyány őt sem bírja szusszal,
És még itt a lova? Jött voln' inkább busszal!
Hogy bírod ezt íly jól? Ez biztos egy ármány,
Mágia, varázslat, mondá a királylány.

Nem ismersz te engem, szólt Janó nevetve,
Benne lennék én még háromszáz menetbe.
No de a királylány megnyugodott végre,
Nagy libidójának ekkor szakadt vége.

A király örült hát, hű volt a szavához,
Lányát hozzáadta a janó faszához.
Egybekeltek akkor, hűség temetésig,
Baszhatnak hát végre végelgyengülésig.

A vers a CC licenc feltételei szerint terjeszthető


Beküldve: 2011.12.17.

Elkövető: moha
Szavazás: 
Átlag: 10 (1 szavazat)





Lapletöltések száma: 204729